Talán az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a saját vállalkozás indításán gondolkodók részéről, hogy milyen jogi formában érdemes a vállalkozási tevékénységet elkezdeniük, illetve folytatniuk.

kép forrása: Pixabay.com

Erre a kérdésre első ránézésre nem olyan nehéz választ adni, de természetesen, mint bármilyen jogi természetű kérdés esetén, az egyéni körülmények pontos ismerete nélkül minden érdeklődő számára csupán általánosan alkalmazható tippeket lehet adni. Mindenestre az biztos, hogy kezdetnek mindenképpen hasznos és fontos, ha az induló vállalkozók tisztában vannak a jogi szabályozás által nyújtott lehetőségekkel – de legalábbis az alapkifejezésekkel.

1. Kérdések

Alább összefoglaltam a legfontosabb jogi természetű kérdéseket, amelyekben döntést kell hoznunk egy vállalkozás elindításával összefüggésben:
1. magánszemélyként a saját nevünk alatt szeretnénk vállalkozni, vagy szeretnénk egy új, tőlünk független jogi személyt létrehozni;
2. egyedül, vagy többen, közösen szeretnénk a gazdasági tevékenységet végezni;
3. milyen tevékenységet szeretnénk végezni;
4. van-e olyan anyagi forrásunk (illetve ha van, akkor milyen mértékű), amelyet a vállalkozásunk megalapításával összefüggésben tudunk felhasználni.

2. Vállalkozás magánszemélyként

Magánszemélyként saját nevünk alatt kétféle jogi formában tudunk működni, egyéni vállalkozóként vagy adószámos magánszemélyként.

A vonatkozó jogszabály1 rendelkezései szerint természetes személy üzletszerű – rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet. Ebből a megfogalmazásból jól látszik, hogy bár nagyon széles körben elterjedt az a nézet, hogy van lehetőségünk adószámos magánszemélyként tevékenykedni amíg vállalkozásunk igazán nyereségessé nem válik, a fenti meghatározás nem ezt támasztja alá. Nem használatos már a “szellemi szabadfoglalkozású” kifejezés, ugyanakkor bizonyára sokak számára ismerős még ez a megnevezés – alapvetően a fenti tevékenységeket űzők vállalkoznak adószámos magánszemélyként napjainkban is.
Tekintettel arra, hogy a vállalkozás sikere és eredménye nem fogalmi eleme a meghatározásnak, már önmagában az, ha valaki nyereség- és vagyonszerzés céljából folytat gazdasági tevékenységet szükségessé teheti legalább az egyéni vállalkozóvá válást.

Ugyanakkor maga a jogszabály is meghatároz olyan tevékenységeket, amelyek esetében a hivatkozott szabályokat nem kell alkalmazni, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvényben2 is találunk olyan esetköröket, ahol nem minősül egyéni vállalkozónak a magánszemély (például az ingatlan-bérbeadási és az egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység esetén elegendő lehet az adószámos magánszemélyként vállalkozni, ha a vállalkozó a bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja).

Amennyiben valaki magánszemélyként kíván vállalkozni, adminisztratív szempontból egyszerű annak indítása, hiszen elegendő a kormányablakon keresztül elektronikus úton benyújtania a megfelelően kitöltött formanyomtatványt ahhoz, hogy adószámot kaphasson. A magánszemélyként történő vállalkozás mellett szól az is, hogy ez a vállalkozási forma – legalábbis az alapítással összefüggésben – nem igényel kezdőtőkét. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy szemben a jogi személyként működő gazdasági társaságokkal, a magánszemély vállalkozók esetében amennyiben a vállalkozó kárt okoz, teljes vagyonával felel, a tevékenységét tehát teljes mértékban a saját kockázatára végzi.

3. Egyéni cég vagy jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság

Ha a vállalkozó úgy dönt, hogy nem szeretné gazdasági tevékenységét a saját nevében folytatni, akkor két út áll előtte.

Az egyik út, hogy egyéni céget alapít.
Az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.
A másik út a gazdasági társaság alapítása.
Gazdasági társaságok a közkereseti társaság, a betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság.

A gazdasági társaságok közös jellemzője, hogy üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik.

4. Létesítő okirat és vagyoni hozzájárulás

A gazdasági társaságok létesítő okiratát közjegyzői okiratba vagy ügyvéd, illetve valamelyik alapító kamarai jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni, a társaság a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. A gazdasági társaságok alapításánál a tagoknak vagyoni hozzájárulás-teljesítési kötelezettségük van, amelynek mértéke eltérő az egyes társasági formák esetében. Amennyiben a jogszabály a tagok vagyoni hozzájárulásának minimum mértékét meghatározza, lehetővé teszi, hogy a tagok ne a teljes vagyonukkal, hanem csupán a vagyoni hozzjárulásuk mértékéig feleljenek a társaság tartozásaiért.

Közkereseti társaság és betéti társaság esetén nincsen előre meghatározott minimum vagyoni hozzájárulásra vonatkozó fizetési kötelezettségük a tagoknak, ezért a közkereseti társaság tagjai és a betéti társaság beltagjai a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért a saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni (betéti társaságnál a kültag a társasági kötelezettségekért nem tartozik helytállási kötelezettséggel).

Korlátolt felelősségű társaság alapítása esetén a törzstőke nem lehet kevesebb hárommillió forintnál, a zártkörűen működő részvénytársaság alaptőkéje pedig legalább ötmillió, a nyilvánosan működő részvénytársaság (olyan részvénytársaság, amelynek részvényeit a tőzsdére bevezették) alaptőkéje legalább húszmillió forint kell legyen.
A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kötelezettségeiért éppen ezért a tag nem köteles helytállni.

Gazdasági társaságok közül kizárólag a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság lehet egyszemélyes, az egyéb társasági formák esetében legaláb két tag szükséges az alapításhoz.

Az, hogy milyen tevékenységet szeretnénk a vállalkozásunk keretében végezni, szintén meghatározó lehet abból a szempontból, hogy vannak olyan tevékenységi körök, amelyekhez jogszabály jellemzően a fogyasztók védelme érdekében előírja valamely (tőkeerős) jogi forma kötelező alkalmazását.

Annak ellenére, hogy a téma terjedelmi korlátok miatt csupán nagy vonalakban került kifejtésre, a fentiekből is jól látszik mennyire összetett kérdés lehet az, hogy milyen jogi formát válasszunk a vállalkozásunk működtetéséhez. Mindenképpen érdemes rászánni az időt hogy alaposan végiggondoljuk a választ az értekezés elején feltett kérdésekre annak érdekében, hogy az elhatározásunknak megfelelő jogszabályi ismeretek birtokában hozhassuk meg a döntést a vállalkozásunk jogi formájának megválasztása tekintetében.

Kérdés esetén, keressen bátran!

Időpontkérés:

Dr. Fori Hajnal ügyvéd és mediátor

Telefonszám: +36302302255

E-mail cím: drforihajnal@jogmediator.hu

Share This